Híroldalak: Olvasóknak "vissza kell vásárolni" a saját adataikat túlzó áron
A noyb ma panaszt nyújtott be hét nagy német és osztrák hírportál sütifizetési fala ellen: SPIEGEL.de, Zeit.de, heise.de, FAZ.net, derStandard.at, krone.at és t-online.de. Egyre több weboldal kéri a felhasználóit, hogy vagy járuljanak hozzá az adatok több száz nyomkövető cégnek történő továbbításához (ami néhány cent bevételt hoz a weboldalnak), vagy kössenek előfizetést (akár évi 80 euróért). Vajon tekinthető-e a hozzájárulás "szabadon megadottnak", ha az alternatíva az, hogy az adatok piaci árának 10, 20 vagy 100-szorosát kell fizetni azért, hogy az adatokat megtarthassuk magunknak?
Személyre szabott reklám szükséges a túléléshez? A médiumokat hirdetésekből, előfizetésekből, támogatásokból vagy adományokból finanszírozzák. Az online is a reklámok nagy része nem személyre szabott, akárcsak a nyomtatott sajtóban, rádióban vagy televízióban megjelenő hirdetések. Míg a médiavállalatok jó pénzt keresnek a közvetlenül lefoglalt és többnyire nem személyre szabott hirdetésekkel, addig a weboldalakon "megmaradt helyet" néhány centért eladják az Ad-Tech cégeknek. Az értékes felhasználói adatokat ezután elküldik ezeknek a versenytársaknak, akik így maguknak szedik be az oroszlánrészt.
A profit és az adatok a Google & Co. Egy amerikai tanulmány szerint a médiumok az adatok továbbadásából származó többletbevételnek csak mintegy 4%-át kapják meg. Hollandiában a közszolgálati műsorszolgáltatók több pénzt keresnek online a nem személyre szabott hirdetésekkel, mint az adatok nyomkövető cégeknek való átadásával.
Alan Dahi, a noyb.eu adatvédelmi ügyvédje:"Nagyon sok médiavállalat vált a hirdetés-technológiai ipar szeszélyeinek és normáinak kiszolgáltatottjává. Néhány centért eladják olvasóik adatait és bizalmát. A nagy profit a reklámtechnológiai iparhoz kerül - akárcsak az adatok."
Olvasók, hogy "visszavásárolják" az adatokat túlzó áron? A felhasználóknakcsak mintegy 3%-a akar beleegyezni az adatai feldolgozásába. Az ausztriai derStandard.at-tól kezdve egyre több médium vezette be a "fizetsz vagy rendben" megoldást. A felhasználóknak nincs szabad választásuk, hogy beleegyeznek-e (ahogyan azt a GDPR előírja), hanem előfizetést kell kötniük, ha nem akarják megadni a hozzájárulásukat.
Nemet mondani a nyomon követésre nemcsak időigényes (meg kell adni a nevet, a címet és a hitelkártyaadatokat), hanem a felhasználóknak mélyen a zsebükbe is kell nyúlniuk: míg a médiavállalatok csak néhány centet kapnak felhasználónként az adatok továbbításáért, a SPIEGEL és a FAZ jelenleg 59,88 eurót kér évente a nyomon követés nélküli előfizetésért. A Die ZEIT 62,40 eurót, a derStandard.at pedig 84 eurót kér évente a mindenféle reklám nélküli "PUR-előfizetésért". Amint ezeket a számokat összevetjük a médiavállalatok összes bevételével, nyilvánvalóvá válik a nyerészkedés mértéke: ha a spiegel.de összes olvasója "PUR-előfizetést" kötne, a vállalatnak mintegy 1,2 milliárd euró bevétele lenne. Jelenleg a jelenlegi digitális bevételük 76,9 millió euró körül van. Más szóval, az ilyen előfizetések költségei messze meghaladják a hirdetési bevételek kiesését, ha a felhasználók nem járulnak hozzá a nyomon követéshez.
Alan Dahi, a noyb.eu adatvédelmi ügyvédje:"Az embereknek néha tízszer, hússzor vagy százszor annyit kellene fizetniük azért, hogy megakadályozzák az adataik megosztását. Az embernek az a benyomása, hogy itt nem a hozzájárulás tisztességes alternatívájáról van szó, hanem a drága előfizetések eladásáról"."
Ennek a "megoldásnak" az elterjedése mögött az osztrák adatvédelmi hatóság 2019-es döntése is állhat, amely szerint a "fizetsz vagy rendben" rendszer nem sérti a GDPR-t. Ezt az ügyet azonban egy laikus pereskedő indította, és a hatóság előtt nagyrészt pontatlan tényadatokkal szenvedett. a noyb eltökélt szándéka, hogy ezt a döntést visszavonja.
Az adatvédelem jövedelmi kérdés? A legtöbb felhasználó havonta több tucat híroldalt látogat meg. Ha nem akarják, hogy adataikat a weboldalak megosszák, az hamar költséges ügy lesz. Jogilag sincs különleges státusza a minőségi magánmédiának - bármelyik weboldal, függetlenül attól, hogy recepteket vagy világhíreket közöl, rákényszerítheti a felhasználókat a "fizetsz vagy rendben" megközelítéssel a hozzájárulásra, és ezzel megkerülheti a GDPR-t.
Alan Dahi, a noyb.eu adatvédelmi jogásza:"A legtöbb ember havonta sok különböző weboldalt látogat meg. Ha minden oldal 5 eurót kér, akkor elég gyorsan csúcskeresőnek kell lenni ahhoz, hogy az ember megengedhesse magának az adatvédelmet. Ennek már semmi köze a szabadon adott hozzájáruláshoz."
Az adatvédelemnek megfelelő reklám mint megoldás. Az újságok és magazinok keresik a túlélés lehetőségeit egy olyan digitális világban, ahol az "online" gyakran egyenlő az "ingyenességgel". a noyb tisztában van ezzel a problémával, és az újságírókkal való napi kapcsolatainkból kiderül, hogy a minőségi média helyzete egyre bizonytalanabbá válik. Az olvasóik adatvédelemhez való alapvető jogának rovására történő szűkös profitszerzés azonban nem jelent megoldást minden finanszírozási problémára.
Alan Dahi, a noyb.eu adatvédelmi jogásza:"Megfelelően finanszírozott médiára van szükségünk. Ugyanakkor tévhit, hogy a felhasználói adatok átadása a Google-nak és másoknak megoldja ezt a strukturális problémát. Az innovatív hirdetési rendszerek, amelyeket a médiavállalatok maguk működtetnek, és ahol mind az adatok, mind a nyereség a minőségi médiánál marad, nemcsak jogilag szükségesek, hanem valószínűleg a gazdasági túlélés kérdése is. Jelenleg a szabad sajtó egykori zászlóshajói nem többek, mint a Google, a Facebook és más tech- és reklámóriások reklámoszlopai és adatgyűjtői. Vissza kell térnünk egy olyan rendszerhez, ahol az olvasó követi a reklámot, ahelyett, hogy a reklám követné az olvasót"
