Évek óta panaszkodnak a felhasználók és számos vállalat a cookie-figyelmeztető sávokra. Bár ez az érthető bosszúság elsősorban az iparág által alkalmazott félrevezető „dark pattern”-ek miatt alakul ki, ezek a sávok mára az EU túlzott szabályozásának szimbólumává váltak. A „digitális omnibusz”keretében az Európai Bizottság most végre meg akarta szabadulni a cookie-sávoktól, és azokat egy automatikus jelzéssel kívánta felváltani. A Google és éppen azok az EU-tagállamok azonban, amelyek valójában arra szólítják fel az EU-t, hogy „egyszerűsítésére” és „a bürokrácia leépítésére” – ideértve például Németországot és Franciaországot is –, most éppen ennek az útjába állnak. A Tanács legutóbbi, június 18-i állásfoglalásában elvetették a cookie-figyelmeztető sáv eltörlésére irányuló tervet. Ez a megdöbbentő eredmény valószínűleg továbbra is rengeteg gondot, frusztrációt és évente több milliárd kattintást fog okozni az európai felhasználóknak.
- Az Európai Bizottság javaslata és indoklása (lásd a 88b. cikket)
- A Tanács június 18-i álláspontja (a Politico közzétette)
- A Google lobbizási dokumentuma a 88b. cikk ellen
- Az Mlex jelentése Lengyelország álláspontjáról
- A digitális omnibuszcsomaggal kapcsolatos háttérinformációk a noyb
„Sötét minták” és bosszantás a kívánt eredmény eléréséig. Európában a felhasználókat nem lehet egyszerűen nyomon követni. Mind az online, mind az offline térben alapvető jog az adatvédelem – beleértve a Meta vagy a Google platformjait, valamint a nyomkövető hirdetésekkel teli weboldalakat is. A vállalatoknak ezért minden egyes felhasználótól be kell szerezniük a hozzájárulását – vagy egyszerűen békén kell hagyniuk őket. Ez az úgynevezett cookie-bannerek segítségével történik, amelyek révén nem csupán a cookie-khoz kérik a hozzájárulást, hanem általában az adatok megosztásához is, gyakran több ezer harmadik fél vállalattal. A felhasználóknak valójában lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy csak akkor adjanak hozzájárulást, ha saját szabad akaratukból szeretnék, hogy online nyomon kövessék őket. A tanulmánytól függőencsak körülbelül 3–10%-a szeretné ezt. Az úgynevezett „sötét minták” (pl. rejtett „Nem” gombok vagy előre bejelölt hozzájárulási négyzetek) révén azonban a nyomonkövetési iparág hozzájárulási arányokat akár akár 90%-os.
Az EU-ban több mint 450 millió ember él, így ez a komédia évente több milliárd (!) kattintást generál, frusztrációt okoz és teljes időpazarlás a fogyasztók számára – miközben a technológiai óriások és a nyomkövető iparág milliárdos nyereségre tesz szert az „önkéntes” nyomkövetés révén. Ugyanakkor egyre világosabbá válik, hogy a személyes adatok tömeges gyűjtése a biztonságra és a demokráciára is kockázatot jelent.
Max Schrems: „A cookie-sávok nem az adatvédelem, hanem a nyomkövető ipar találmányai. Hozzájárulás nélkül nincs online kémkedés. Most attól tartanak, hogy egy egyszerűbb módszer a „igen” vagy „nem” kifejezésére bevételkiesést eredményez majd a Google és társai számára. Éppen ezért a nyomkövető iparág jelenleg minden erejével lobbizik a cookie-figyelmeztető sáv megtartása érdekében. Nyilvánvaló, hogy meg akarja őrizni azt a képességét, hogy közvetlenül manipulálja a felhasználók döntéseit.”
Az EU javaslata: automatikus jelzés. 2025 őszén az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a cookie-sávokat cseréljék le egy automatikus jelzésre, amely a cookie-khoz való hozzájárulás preferenciáit közvetítené az eszköz, a felhasználó és a weboldalak között. Még Kaliforniában – a legtöbb technológiai vállalat székhelyén – már működik egy hasonló megoldás. Az uniós joghoz igazított különböző javaslatok is már egy ideje napirenden vannak. Az EU-javaslat valójában lényegesen kevésbé radikális, mint az amerikai törvények, mivel továbbra is lehetővé teszi a hozzájárulás weboldalonkénti megadását. Konkrétan az újonnan javasolt GDPR 88b. cikk nyújtotta volna a megoldást, és egyszerű példája lett volna annak, hogy a bürokrácia csökkentése hogyan járhat sikerrel, miközben egyidejűleg a fogyasztók és a tisztességes vállalkozások is profitálnak belőle.
Max Schrems: „A böngészők már most is automatikusan jelzik, melyik nyelvet részesítem előnyben. Ugyanilyen egyszerű digitálisan jelezni, hogy szeretnénk-e, ha nyomon követnek minket. Technikailag ez egyszerű, sőt egyes amerikai államokban már törvénybe is foglalták. Valójában számos olyan technikai megoldás létezik, amelyet már holnap be lehetne vezetni. Európa teljesen lemaradt ezekkel az elavult figyelmeztető sávokkal. Abszurd módon azonban a Google és a nyomkövető iparág azt akarja, hogy az emberek számára a lehető legnehezebb legyen.”
A „Google-dokumentum” és a téves információk lavinája. Ugyanakkor egy titkos lobbidokumentum a Google-tól kavicsot dobott az Európai Bizottság kerekei közé. Teljesen elrugaszkodott számadatokra hivatkozva azt állítja, hogy a cookie-sávok nélkül az összes online reklámozás leállna. A Google itt vadul túlzó, és azt feltételezi, hogy létezik egy központi „kill switch” az összes reklám számára. Az Európai Bizottság azonban kifejezetten egyértelművé tette, hogy a hozzájárulás továbbra is lehetséges legyen webhelyenként és célonként. Így tehát lehetséges lenne a hozzájárulást kifejezetten a minőségi médiacsatornáknak megadni – és megtagadni a Google-tól, a Meta-tól és hasonlóktól. A Google ezt kényelmesen „figyelmen kívül hagyja”. Különösen abszurd a Google azon érvelése, miszerint a minőségi médiavállalkozások szenvednének a cookie-figyelmeztető sávok eltörlésétől. A médiavállalkozások mentesülnek a rendelkezés alól, ezért egyáltalán nem érintené őket.
Németország, Franciaország és más országok most már támogatják (!) a cookie-figyelmeztető sávot. Bármennyire is abszurdnak és átlátszónak tűnjenek a nyomkövetési lobbicsoport érvei, úgy tűnik, elérték a kívánt hatást. A Tanácsban a végső szavazásra előterjesztett javaslatban a 88b. cikket teljes egészében eltávolították a digitális omnibusz-csomagból – és ezzel együtt azt az egyetlen intézkedést is, amely valóban egyszerűsítette volna a fogyasztók helyzetét. Olyan országok, mint Németország, Franciaország és Lengyelország előre követelték ezt – feltehetően a nyomkövető lobbi hatalmas nyomására.
Max Schrems: „Ezt tényleg meg kell emészteni: az Európai Bizottság végre megszabadulni akar a cookie-sávoktól, de a Google és néhány uniós tagállam most elszántan ragaszkodik azok megtartásához. Évtizedek óta panaszkodnak az emberek az uniós bürokráciára. De a valóságban a nyomkövető iparág annyira retteg attól, hogy a fogyasztók egyszerűen „nemet” mondhassanak, hogy egy kis lobbizás után mindenki meghátrál. Ez valóban felveti a kérdést, hogy egyes tagállamok elsősorban a választóikat vagy a lobbistákat képviselik-e.”
Az Európai Parlament egyelőre nem foglalt állást. A „digitális omnibusz” jelenleg még mindig párhuzamos tárgyalások tárgyát képezi a Tanácsban és az Európai Parlamentben, bár utóbbi még nem hozta nyilvánosságra álláspontját a 88b. cikkel kapcsolatban. A tárgyalások végén a két intézménynek kompromisszumot kell elérnie. Ezért elengedhetetlen, hogy az Európai Parlament most kiálljon a 88b. cikk megtartása mellett. Ugyanakkor itt is valószínűleg a konzervatív EPP fogja eldönteni a mérleg nyelvét, mivel őket is nyomás alá helyezi a nyomkövető lobbicsoport.
Max Schrems: „Egy demokráciában valójában annak kell történnie, amit az emberek többsége akar – jelen esetben a cookie-figyelmeztető sávok eltörlését. Ha a döntéshozók inkább a technológiai lobbicsoport akaratát követik, mint a választóikét, akkor itt valami nagyon, nagyon nincs rendben.”
